világszám

DSC_6610.JPG

Megjelent az első, általam illusztrált mesekönyv!
A címe: Világszám, Gurmai Beáta írta, a Naphegy kiadó adta ki, és négy szőke kislányról szól
(Beáta lányairól), akik egy éjszaka különös kalandba csöppennek.

Könyvbemutató május 11-én lesz, meghívót is felrakok hamarosan.

Sokan kérdezték, hogy sikerült két kisgyerek mellett könyvet illusztrálnom. Egyrészt, amikor elkezdtem még csak egy volt. És úgy, ahogy most ezt
a bejegyzést írom. Fél kézzel. Bal kezemmel babát tartok és szoptatok,
akkor az elsőt, most a másodikat. Meg rajzoltam éjjel meg amíg az apjával sétált meg amikor a nagymamájánál aludt. Nem akartam tőle sok időt elvenni a rajzolás miatt. Majdnem egy évig rajzoltam a könyvet, de az az igazság, hogy az idő nagy részében játszottam.

Egy Apple gépen kezdtem a munkát tavasz elején. Szeretek dolgozni rajta,
de egy növekvő, zöld pixelhiba ellehetetlenítette a rajzolást. Maradt a férjem gépe munkaeszközként, csak nappal ő dolgozott rajta. Így este lefeküdtem, babát etettem és altattam, közben vártam, hogy a férjem befejezze a munkát,
és néha éjfél körül keltem fel rajzolni. Gubbasztottam éjjelente egy kis kuckóban, és rajzoltam egy kölcsön rajzpadon. Ezt nem sokáig bírtam, így elhoztam a régi pc-met anyámtól, így tudtam néha nappal is dolgozni fél vagy egy órát. Aztán bedöglött a kölcsönwacom. Aztán elromlott a pc, de kaptam egy új wacomot a férjemtől. Aztán megjavult majd újra elromlott a számítógépem, mert van rajta egy olyan gomb, amit egy kisbabának feltétlenül meg kell nyomnia sokszor, míg az anyja megnézi, hogy odaégett-e a hús, amíg megrajzolta a kóbor macskát. Apám tök mérges volt, amikor újra és újra megjelentem a szar számítógéppel,
de mindig megjavította. Volt, amikor tök jó lendületet kapott a dolog, néha viszont hetekig hozzá sem nyúltam a ceruzához. Nyár elején például hetekig nyaraltunk. Nyár közepén hetekig hánytam, nyár végén hetekig aludtam. (Igen, akkor lettem terhes.) Novemberre végül kész lettem az összes rajzzal. Akkor kiderült, több oldalt érdemes keménykötéssel kötni, úgyhogy újabb rajzokat kellett megrajzolnom immár határidőre. Így albérletes penészirtás, költözködés és karácsonyra készülődés közepette, ismét hajnali órákban rajzoltam, egyre nagyobb hassal és egyre több csokit, banánt és újabb csokit és újabb banánt, aztán egy kis sajtot fogyasztva rajzolások alatt.
Aztán kész lett. (Sosem lesz kész.)

A sok nehézség ellenére élveztem, mert a rajzolás olyan volt, mintha egy mesében járnék, aminek én alakíthatom a színeit, formáit. Mintha egy hatalmas házban jártam volna, és járnék most is, szobáról porondra, porondról kastélyba, kastélyból haza. Amikor abbahagytam a rajzolást, fejben tovább rajzoltam, szemem előtt megrajzolhatatlan, gyönyörű, képek tűntek fel, majd el, megfoghatatlanul. Majd ha ezeket a tűnő képeket mind megfogom és lerajzolom, akkor elégedett leszek.

A második lányom születésével egy időben kinyomtatták a könyvet, pár hete már a boltokban van.

DSC_6614.JPG

DSC_6617.JPG

DSC_6611.JPG

DSC_6613.JPG

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s