fokhagymaleves

Két fej fokhagymát gerezdekre szedek (rátenyerelek teljes súlyommal), tepsibe teszem, olívaolajjal meglocsolom, megsütöm. Felrakok egy krumplit főni, de ha nem rakok fel, az sem baj, a leves krumpli nélkül is finom lesz, de én imádom a krumplit. Dobok egy kis vajat nagymama edényébe és megolvasztom, a szokásosnál kisebb lángon. Belemarkolok a lisztbe, a vajba szórom, megkeverem, úgyis csomós lesz. Vizet öntök rá, keverem, sűrűsödik, eltűnnek a csomók. Reszelt sajtot dobok bele, tejszínt öntök hozzá. Belerakom a puhára sült fokhagymát és a főtt krumplit, pürésítem, hígítom, kóstolom, sózom, borsozom. Szerecsendiót reszelek bele. Kimegyek a kertbe, leugrom a lépcsőn, tépek pár levelet: rozmaringot, majorannát, amihez épp kedvem van. A levesre szórom, és ha épp egyedül vagyok, ami mostanában ritka dolog, pláne, ha főzök, nagymama edényében tálalom magamnak. Parmezánt vágok rá és pirítóst eszem hozzá, amit lángon pirítok, és ha megégett, lekaparom a fű fölé hajolva, ahogy nagyapa is kaparta. A teraszon eszem, langyos szél fúj, tücskök ciripelnek a fűben.

file0160.jpg

file0172.jpg

file0109.jpg

p1080644.jpg

file0143.jpg

file0108.jpg

 

Reklámok

8 thoughts on “fokhagymaleves

  1. Én a vajas rántásba dobom a fokhagymagerezdeket és rálottyantok egy evőkanál vizet, gyorsan fedőt rá, így robbantom szét a fokhagymát.

    Pirított kenyérkockával eszem.

    Ha sűrűre főzöm, akkor fokhagymaszószként funkcionál krumplival, husival, vagy tükörtojattal.

    Kedvelés

  2. jól hangzik, de.

    sütés helyett más módot keresnék, hogy a foki beltartalma ne menjen tönkre

    feleslegesnek érzem egyszerre rántással (vaj-liszt) és habarással (tejszín-liszt) készíteni, külön-külön is érdemes lenne kipróbálni

    magáról az ételről hülyeség volt ff fotót készíteni

    Kedvelés

  3. Ebben a levesben sütve szeretem. Amúgy én is igyekszem mindent úgy főzni (párolni vagy inkább gőzölni), hogy megmaradjon benne minél több jó. Vagy nyersen hagyom.

    Nem rántok, nem habarok, besamelt készítek, azt hígítom.
    Amúgy ez nem is egy szabályos recept, semmi kőbe vésett dolog, inkább egy érzés, ami ehhez a konkrét leveshez, azzal együtt a helyhez, ahol főztem kötődik.

    És hát fekete-fehér film volt a gépben…

    Kedvelés

  4. @Krumpli Bogart:
    Én besamelt készítek, tehát rakok hozzá lisztet is. Amikor kicsi voltam és hülyébb, nem raktam, és ahogy hűlt, kettévált a cucc szilárd és folyékony alkotóira. Nem hevítem túl, liszt sem kell sok, de a fenti probléma megelőzése miatt valamennyi kell. A krumpli is sűrít amúgy.
    Sűrűre főzve nálam besamel, sajttal, tejjel és vízzel, fusillire, isteni, de szerintem a te verziód is.

    Kedvelés

  5. “…liszt sem kell sok…” A belemarkolok a lisztbe nem éppen ezt támasztja alá… Amúgy meg egészségedre!

    Kedvelés

  6. Bejegyzésemben nem egy pontos receptet adtam meg. Amit leírtam, annak lényege az az öröm, amit nagyapám házában ennek a konkrét levesnek az elkészítése és lefotózása (meg persze elfogyasztása) okozott. Nem beszéltem sem rántásról, sem habarásról, ugyanis általában hanyagolom mindkettőt. Besamelt készítek és azt hígítom. Csak az elején kerül bele liszt, annyi, amennyi szükséges ahhoz, hogy az alap összeálljon és később a sajt ne váljon külön. Ugyan belemarkolok, nem teszek bele maréknyit. Hogy mennyit, az függ attól, mennyi is az a kis vaj, hány emberre főzök. Meg amúgy: érzésre.

    Kedvelés

  7. a bejegyzés index2-es thumbnail képjén olyan, mintha a helyi szúnyogok a te levesedben élték volna ki szuicid hajlamaik.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s