Új könyveket terveztem. Először a zsályaleveles receptkönyvet mutatom meg. Ha érdekel a története, olvass tovább, szerintem érdemes.

Tavaly karácsonykor fenyőfás kísérőkártyát adtunk az ajándékok mellé.
Radírba faragtam fenyőket, és mindent telenyomkodtunk vele, díszeket, ajándékkísérőket, üdvözlőlapokat és régi papírokat (ez volt a csomagolóanyag-gyártás).
A férjem mindenkinek elmondta, hogy mindent én nyomdáztam a lányainkkal, közölve, hogy amikor van három perc szabad időm, gyorsan faragok valamit, és rányomom mindenre. És ez így is van.
A főiskolán is a szitanyomást szerettem nagyon, de bármikor lealacsonyodom
a krumpli- vagy radírnyomdáig, vagy akár levelek lenyomtatásáig. Amikor
a lányaim annyira voltak csak betegek, hogy pont szétszedjenek mindent
a házban, kivittem őket a kertbe és leveleket gyűjtöttünk, majd lenyomtattuk
a legszebbeket.
A nyomtatott leveleket beszkenneltem. A szkennelés után még elég sokáig dolgoztam vele, hogy tényleg minden részlet precízen körbevágva éles legyen, de maradjon levélszerű, élő, grafikai szempontból viszont precíz és jól használható.
A tervezés lendületes, a színezés olyan, mint egy patikamérlegen a porciózás,
minden pigmentszem számít. Csak akkor jók a színek, ha a szívem csinál valami furát
a látványtól, akkor tudom, hogy jó lett.
Már ki is nyomtatták, le is fotóztuk, nézd meg, milyen lett:

A levélnyomtatásról itt már írtam, ebben a bejegyzésben megnézheted az eredeti zsályalevelet is.
A könyvet pedig itt tudod megvenni.